2013. április 29., hétfő

Memories

Sokmindent akartam ma írni, de mostanra, biokémia tanulás közben elmúlt ez a késztetés. Bringázás közben, ahogy néztem a naplementét, ami vörösen tükröződött vissza abban a -kémia faktunk által bizonyítottan- retkes vizű tóban, amiben csakazértis megfürödtünk 'N' ékkel pedig tilos volt, sok sok érzés kavargott bennem, akkor bezzeg lett volna kedvem írni. Megnéztem útközben az aluljárót, persze már három réteg új fújás van azokon a gyönyörűségeken, amiket még 'K'-val alkottunk akkoriban, amikor még csak távoli, felfoghatatlan tény volt, hogy ő Debrecenbe megy tovább tanulni, én pedig maradok Pesten. Nem is tudatosult ez talán egész mostanáig, amikor 'N' szülinapján egy üveg bor mellett azt számolgattuk, hogy vajon 4, vagy 5 hónap telt-e el azóta, hogy utóljára láttuk egymást.
Elbicikliztem a Dunapart felé is és szinte láttam magunkat, ahogy alkoholba fojtunk érzéseket és álmokat péntek esténkét, majd szövünk helyettük újakat, és közben nem vesszük észre, hogy ez maga volt az álom, hogy ott ültünk, és listát írtunk arról, hogy mi az amit még meg akarunk tenni érettségi előtt vagy a nyáron, mert akkor még tudtuk, hogy ki kell próbálni mindent, amit csak akarunk, és véghez kell vinni, át kell élni, akárhogyis, mert az élet annyira értelmetlen, hogy miért is élnénk gátlásokkal és készen kapott korlátok közé szorítva, a holnaptól és a következményektől félve. Persze gyakorlatban ez már akkor se működött,csak a naív hit.
Most ez a lista valahol a régi tankönyvek közé gyűrve várja sorsát, de már neki nincsen, csak annyi hogy ott töltse az elkövetkező éveket, amíg csak véletlenül kidobásra nem kerül vagy velem együtt el nem rohad, hogy eggyé váljon a fölldel, mert azon a listán már szerintem több dolog sose lesz kipipálva, vagy legalábbis már nem együtt, nem reménnyel és kamaszos lázadással, mert mindez mára már szinte teljesen cinizmussá alakult, és a célok is mások lettek; hogy legyen végre rendszeres munkám, nem csak ilyen hülye alkalmik, hogy átmenjek a vizsgákon, és hasonlók. Persze, ezek csak rövidtávúak.
Viszont. Én most boldog vagyok. Rollerezhetek. Tanulhatok. A szeretteim és én nagyrészt, mondjuk, egészségesek vagyunk. Van egy két ember, akiket tényleg a barátaimnak nevezhetek.
Csak nem tudok elvonatkoztatni. Gyűlölöm ezt az egészet. Ami ebben a világban megy. Amit most nem fogok eme hajnali órán kifejteni, de majd valamelyik napi programpont tuti ez lesz, úgyis folyton ezekről  a dolgokról beszélek. Tenni is kéne valamit. Próbálok. De nem látom, hogy bármi eredménye lenne.

Kis Családommal elmentünk délelőtt túrázni, szép helyek vannak a környéken. Leültünk egy sziklás domb tetejére, ahol gyönyörű kilátás tárult volna elénk(persze nem a látványon van itt a hangsúly), ha az egész hely nem lett volna telidobálva szeméttel, amit a jópolgárok nemes egyszerűséggel zacskószám hordanak oda, mert persze nem veszik a fáradtságot hogy elvigyék a kb negyed óra gyaloglásnyira található szeméttelepre, nem, a szelektíet nem is említve, mert olyannal is rendelkezik ám kis városunk, és én mindig oda viszem a szemetet és teszik ezt sokan mások is. Kérdem én, mi ezen olyan nagy fáradtság? De ha nem is oda. Kinek van ilyen lelke, hogy a maradék, kevés kis tiszta és ember nem lakta területre hordja a saját mocskát? NEM ÁRTUNK ÍGY IS BŐVEN TÚL SOKAT? Hogy ez mennyire undorító. És aki ilyeneket csinál. Az jól nézzen magába. Biztos nem fog. Nem olvassa ezt. Vagy ha véletlenül olvasná most bezárja.
Nagyobbik Hugommal beszéltük, hogy vajon el lehet e ebből menekülni, ez nálunk persze örökzöld téma. Menekülni lehet. Egy darabig még van hová. De nem sokáig lesz már, attól félek.
Pedig minidenki, MINDENKI tudna tenni. Ha nem is rajtunk kis embereken múlik, hanem azokon akik ebből a berendezkedéből és életfelfogásból, a pazarlásból és a gerjesztett igényekből profitálnak. Tudom. De azért, azt is tudja mindenki, hogy igenis lehet változtatni, apró dolgokkal kezdeni...Elindítani valamit. Elfelejteni azokat a rohadt autókat egy életre és feltolni a seggünket a BKV-ra vagy egy biciklire.
Nem megvenni minden szart válogatás nélkül, és aztán ömlesztve dobni ki a felesleges,sose használt dolgokat és csomagolóanyagokat a szemétbe.
Ki lehet kapcsolni a légkondit.
El lehet kerülni a McDonaldsot.
És lehet egymás felé szeretettel fordulni.
Nem sorolom tovább, lesz majd ilyen bejegyzés, ilyen céllal, de ez nem az.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése