2013. október 10., csütörtök

the day, before you broke it

naplóbejegyzés, szeptember 4. hajnal

sötét üresség.
fájdalmas visítások arctalan testekből, felfoghatalanul távoli messzeségekből.
lecsupaszított valóság, melyben rájössz, hogy egyetlen egy dolgot kaptál az útra, és az a magányod.

hideg, fekete szív lüktet, tenyeremben tartom.
előbb téptem ki.
szeretném hozzádvágni.
de minden emberi lény kívülesik a röptávolságán.
próbálom belevájni a körmöm és darabokra tépni. nem megy.

élettelen semmi, mozdulatlan valóság.
félelem reszket lelkemben.
beton tömbházak, szűk ablakokkal.
kárörvendően vigyorog a város.
autók pöfékelnek. tüdőm méreg tölti meg.

zuhanok. de nincs hová. csak zuhanok

az arcom. hideg, hazug álarc.
le kell tépnem. próbálom.
már vérzik.
gyenge vagyok.

a lelkem visít, de ajkaim csak csend hagyja el.
kést ragadok. a fekete, hideg szívbe- mi egykor tán bennem dobogott- belekarcolok valamit.
belekarcolnék.
valami hitet. de a kés kicsorbul

sötét, álarcos alakok után kapkodok, de a kapcsolódás lehetősége valójában sose létezett.
hazugul érintik egymást a kinyújtott karok, elkeseredett kapkodás egymásért, egy másik, beteg álarcos lélek, vagy lelkek után.. időleges érintkezések

vízió1.0
fröcsköl a vér
de nem az enyém
cserben hagytam?
hogyan kellett volna...?
szépen lassan kivérzik, fehér arca színelenebb mit valaha. az élettelen szemgolyók meredve révednek az ürességbe.
a te hibád- suttogja a szél...

vízió 1.1
Isten egy vékony fiú. szakadt farmerban és felvarrós ingben.
Istennek nem kell pénz és nincs szüksége ételre.
lelke tiszta.
sose beteg és nincs kiszolgáltatva.
na jó nem

----------
furcsa. nem is kellett volna közölnöd, hogy nem. hogy hazugság. látod, tudtam







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése