2016. december 13., kedd

Piece

A szívemhez nőtt ez a hely. Váratlanul, indokolatlanul és érthetetlenül. Megszerettem, fejlődöm, ha lassan is de alakul. Vége lesz mire rájövök, hogy mennyi lehetőségem lett volna.
Felnyitotta a szemem. Nem is tud róla, de neki köszönhetem.
Újra érzek valamit abból a lendületből, mely azt hittem, évekkel ezelőtt kiveszett belőlem.
Remélem a dolgok, amiket itt tanulok, nem fognak a feledés homályába veszni, ha majd visszatérek a mindennapokba. Tovább akarom vinni, amit megkezdtem itt, azt folytatni majd otthon.
Hiányzik a biciklim, a szeretteim, a munkahelyem... De már nem vágyom úgy haza. Talán nem is létezik számomra ilyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése